Névadónk

 

Iskolánk 1989-ben vette fel Boros Sámuel (1787 - 1866) nevét. 

De ki is volt Boros Sámuel?

A reformkor és az 1848 - 49-es forradalom és szabadságharc jelentős közéleti személyisége és politikusa. Néhány mondatban bemutatjuk a városhoz fűződő kapcsolatát.


Boros Sámuel  1806-ban jelent meg először Szentesen, a város próbaidős írnokként alkalmazta, majd véglegesítette. 1816-tól kisebb megszakításokkal a város jegyzője volt.

Az úrbéres panaszok száma egyre szaporodott, és a grófokkal folytatandó tárgyalásokra a város mindig Boros Sámuelt küldte. Az uradalom veszélyes ellenséget látott benne, ezért önkényeskedéssel és anyagi természetű visszaéléssel vádolták. A királyi tábla tisztázta, de ő mégis lemondott. Újra 1834-ben fogadta el a megbízást, amikor a birtokos gazdák népgyűlése egyhangúlag megerősítette hivatalában azt kívánva, hogy közöttük éljen és haljon. Az örökváltságért folytatott hosszú harcban Boros Sámuel méltóképpen képviselte a várost. Az ügyek irányításában olyan jogi és vitakészséget árult el, amely ámulatba ejtette a feudális jogokban jártas embereket. A szükségnek megfelelően hol tiszta, hol egyszerű eszközökkel világította meg igazát, hol a jogi csűrés-csavarás mestereként értelmezte a homályos és zavaros ügyeket. De mindig a város érdekében. Ezért Boros Sámuel jegyző a szentesi polgárok szemében az örökváltság, vagyis a szabadság atyja lett.

1837-ben - emelkedett beszédek után - közfelkiáltással főbírónak választották.

Tagja volt a Tisza-szabályozási Társulat választmányának, és a felső szakasz igazgatójaként Széchenyi irányításával megindította a folyószabályozási munkálatokat (az itt dolgozók voltak az első kubikusok).

Főbírósága idején az engedélyhez kötött építkezés bevezetésével a város rendezettebb külsőt öltött, felépült a Szent Anna-templom, valamint öt újabb iskola. Megkezdte működését a zeneegylet, a második gyógyszertár, és felmerült a kórházépítés terve is.

Vezető szerepet vállalt 1848/49-ben a forradalmi átalakulás és a fegyveres önvédelmi harc szervezésében és irányításában. Kossuth Lajos alföldi toborzóútjának egyik állomása Szentes volt. Gyújtó hatású beszédet tartott, kihirdette a népfölkelést. Az éjszakát Boros lakásán töltötte. 1848. július 16-án a nádor rendezett tanácsú várossá nyilvánította Szentest. 1849. január 31-én tartott tisztújításon - roppant többséggel - Boros Sámuelt polgármesterré választották.

A császári csapatok 1849 nyarán bevonulnak Szentesre. Boros Sámuelnek ugyan sikerült elmenekülnie, de személye nem merült feledésbe. 1850 januárjában meg kellett volna jelennie a maga igazolása végett a haditörvényszék előtt. A felhozott vádak alapján teljes vagyonelkobzás mellett kötél általi halálra ítélték, ám Ferenc József megkegyelmezett, a vizsgálati fogság beszámításával négyévi várfogságra ítélik. Az 1861 tavaszán összehívott országgyűlésen követnek választják. Az országgyűlés rövid életű, augusztusban feloszlatják. Boros ismét rákerül a megfigyelés alatt tartottak listájára.

1865-ben újrakapacitálják, de ekkor már kudarcot vall. Alig egy évvel éli túl a kudarcot, 1866. december 27-én, 79 éves korában meghal.

 

Emléke iránti tisztelet Szentesen töretlen maradt, 1893 őszén ünnepélyes keretek között elhelyezték olajfestményű arcképét a város közgyűlési termében. Halálának 40. évfordulóján utcát neveztek el róla.

Emlékét őrzi és életének állít emléket az a kiadvány, amely 1986-ban Boros Sámuel címen dr. Bartha László és Labádi Lajos tollából látott napvilágot.

 

Iskolánk kertjében névadónk szobra áll, amely Oláh Szilveszter alkotása. Emlékét őrzi még az a tábla, amelyet az iskola állított lakóházán, a mai Hajdú Lajos utca 1. szám alatt.

Élete és munkássága, műveltsége követendő példa lehet a mai és a jövőbeni középiskolás nemzedékeknek is.

 

Belépés

Pályázatok


  
 
  
HEFOP 3.1.3 
 
Phare Projekt 
 
Nemzeti Fejlesztési Terv

 

Copyright © KiEn 2014. 

All Rights Reserved (weberver)