In memoriam Fári Istvánné

 

Aki szépen él emberül – szépen szól magyarul;

aki nyelvével szépen él – szépen él emberül."

                                                                (Győri László)

 
       fari istvanne 

 

Megrendülten értesült tantestületünk, hogy iskolánk tanára, Fári Istvánné Kádár Erika Ilona 2017. december 3-án elhunyt. Személyében egy kiváló embertől, egy igaz pedagógustól búcsúzunk.

 

Idézzük fel életútját!

 

Fári Istvánné a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1965-ben kitüntetéses oklevéllel végzett magyar nyelv és irodalom–orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként. Első és egyetlen munkahelye a Boros Sámuel Szakközépiskola volt, ahol 47 évig dolgozott és tanította mindkét szakját. 38 évig osztályfőnökként is tevékenykedett. Mindig szeretettel és érdeklődéssel fordult a tanítványai felé, nagy gondossággal irányítva tanulásukat, nevelésüket, pályaválasztásukat.

 

Arra vállalkozott, hogy serdülőket kalauzoljon a szellem birodalmának különböző tartományaiban, életkorukhoz alkalmazkodva, tudásának legjavát adva át.

 

A magyar nyelv és irodalom tanításában országos hírnevet szerzett magának, az iskolának, a városnak. Tanári felkészítő munkáját dicsérik tanítványai érettségi, felvételi és versenyeredményei. Az országos és megyei anyanyelvi versenyeken elért kiváló helyezések elismeréseként több mint két évtizede iskolánk rendezi az Implom József helyesírási verseny regionális fordulóját. Egyedüliként az országban nem megyeszékhely kapta meg ezt a feladatot.

 

Fári Istvánné nagy tanáregyéniség volt, mindig az igényesség, pontosság, megbízhatóság jellemezte. Elsősorban önmagával szemben volt igényes, tudását folyamatosan gyarapította. Fontosnak tartotta, hogy a diákok érezzék, lássák: a tudásnak értéke, elismerése van.

Erika nemcsak az anyanyelvi képzésnek, hanem az irodalomtanításnak is a mestere volt. Óráit maradandó élményként őrzik diákjai.

 

Munkájának tulajdonképpen egyetlen hiteles mércéje: tanítványai szeretete, tisztelete, hálás és szerető emlékezete, évtizedek múltán is.

 

Több évtizedig vezette az iskola humán munkaközösségét, a magyartanításban magas mércét állítva önmagának és tanártársainak. A pályakezdő kollégákat segítve őszinte elismerést és tiszteletet vívott ki magának.

 

Minden iskolai feladathoz konstruktívan állt hozzá: véleményével segítette az iskolavezetés munkáját, az iskolai ünnepségek irodalmi részének, forgatókönyvének összeállítója, írott anyagainak lektorálója volt.

 

Fári Istvánné Erika munkatársként szeretettel, megértéssel, segítő szándékkal fordult felénk. Szerepet vállalt az új kollégák támogatásában, nyugodt magabiztossága mindenkire jó hatással volt. Hasznos tanácsait kértük és meg is fogadtuk, hiszen olyan személyiség volt, akinek a hitelessége megkérdőjelezhetetlen.

 

Nemcsak mi voltunk fontosak neki, hanem ő is számon tartott minden kollégát, diákot. Nyugdíjba vonulását követően a velünk való kapcsolattartása szinte napi szintű volt, hiszen óraadóként, az Implom-verseny szervezőjeként folyamatosan részt vett iskolánk mindennapi életében.

 

Emlékét kollégái és tanítványai őrizni fogják.

 

                        „Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek,

                        örökké élnek, akit nagyon szeretnek.”

Belépés

Pályázatok


  
 
  
HEFOP 3.1.3 
 
Phare Projekt 
 
Nemzeti Fejlesztési Terv